A népi vőfélykedés mestere - Interjú Lakatos Miklóssal

2020.01.29. - Ünnepek
Image

Nyakunkon az esküvői szezon, és ilyenkor bizony kevés pár, menyasszony dől hátra teljes nyugalomban, mert minden összeállt a nagy napra. Van néhány alapvető szereplő, akik sokat segíthetnek egy ilyen rendezvény lebonyolításában. A vőfélyek vagy ceremóniamesterek éppen ilyen kulcsfigurák: nemcsak koordinálják az eseményt, a násznépet és helyettetek terelik a vendégeket a helyszínek között, látják el őket hasznos információkkal, de egy-egy meglepetés produkció vagy ellaposodott buli során is hasznos segítségnek bizonyulnak. Helpitgo Szakik sorozatunk következő részében Lakatos Miklóssal, népi vőféllyel beszélgettünk el az esküvő körüli feladatokról, a vőfély szerepéről, az ő munkájáról.

1. A helpitgo applikációján keresztül ismertünk meg téged. Milyen jellegű feladatokat vállalsz? Milyen jellegű szolgáltatást nyújtasz?

Népi vőfély vagyok. Célom az ősi magyar hagyományok, örökségek közvetítése a naprakész igényekkel és modern stílussal ötvözve. Ezen felül rendelkezem a vendéglátásra jellemző, minden területét körülölelő szakmájával, így az ifjú párnak bármilyen jellegű kérdésére, problémájára választ és megoldást tudok adni. Munkám tehát nem csupán csak a Nagy napra terjed ki, hanem az előkészületektől kezdve a menetrenden át az egész esemény lebonyolításáig tart.

2. Milyen feladatai vannak egy vőfélynek pontosan? Mikor kezdődik meg a munkája, és mikor fejeződik be?

Nagyon sok rétegű feladat az, amit a vőfélyek ellátnak. E/1-ben szeretném bemutatni ezt, ugyanis ahány vőfély, annyi szokás, így a többiek nevében nem szeretnék nyilatkozni. Az én munkám tulajdonképpen már ott megkezdődik, hogy az ifjú pár úgy dönt, hogy felkérnek a lagzijukra vőfélynek, és ez a munka egészen a lakodalom napjáig tart. Én nem csak a lagzi napján tevékenykedem, előtte is bőven kiveszem a részem a munkából, és ha szüksége van a segítségemre az ifjú párnak, akkor már a lagzi előtt állok rendelkezésükre. Menetrendet írunk, megbeszélünk, átbeszélünk mindent, és az egész ceremóniát igyekszem úgy megtervezni, ahogyan azt ők szeretnék. Ha valamiben nem tudnak dűlőre jutni, akkor felvázolok több eshetőséget is, és amelyiket szimpatikusabbnak találják, azt fogjuk a lakodalomban is megvalósítani. A feladatom elsősorban az, hogy igyekezzem felejthetetlenné varázsolni a Nagy napjukat, igyekezzek azt a sok terhet, ami egy lakodalommal jár a vállukról levenni, segítsem őket a szervezésben, a lakodalom napján pedig vigyem az eseményeket és kezemben tartsam az egész napot, hogy az jó legyen nekik is, a vendégeknek is.

A munkám tehát már akkor elkezdődik, hogy felkértek, a tényleges munka a lagzi napján pedig attól függően kezdődik, hogy mit is terveztünk meg előzetesen a menetrendben. Ha kérnek például lánykikérést, akkor általában ezzel kezdünk, ha nem kérnek, és egyből a polgári ceremóniával akarnak kezdeni, a vendégeket is oda hívják, akkor természetesen a polgári ceremónia végével kezdem meg a lagzin a tényleges munkát és ez tart másnap hajnali háromig általában. De volt már arra is precedens, hogy hajnali háromkor a vőfély jelvényemet levettem, de a násznépnek annyira tetszettem, hogy szerették volna, hogy vendégként még maradjak és bulizzunk egy jót. Természetesen ennek a kérésnek is eleget tettem és jól be is rúgtunk, de már vendégként! Egyébként vőfélyként nem szoktam inni, az alkohol képes a nyelv összeakasztására, az meg elég ciki tud lenni.


Image

3. Sokan félnek a vőfélyektől, hogy órák hosszat verselnek a húslevesről vagy az anyósról, így inkább ceremóniamestert választanak. Ez csak egy sztereotípia, vagy a vőfélykedés valóban több népi motívumot, jelleget foglal magába?

Az első mondat rám egyáltalán nem jellemző. Én inkább igyekszem az arany középutat megtalálni és aszerint végezni a munkám. Persze a verselés, mint vőfélyi motívum nálam is megjelenik, de nem a húslevesnél! A húsleves akkor finom, ha jó forró, és a tészta még ropogós, mert nem állt sokat a lében. Tehát én csak annyit mondok el a húsleves behozatalakor, amennyit nagyon el kell mondani, és az sem inkább a húslevesről szól, mert az szerintem unalmas már egy 21. századi embernek, hanem sokkal inkább a háláról szól, a dicséretről, hogy mind itt lehetünk e nagy napon, és együtt egy nagy családként ünnepelhetünk egy csodás eseményt. Röviden elszavalva, hogy unalmas se legyen, és a húsleves se hűljön ki. Erre nagyon odafigyelek, hogy az ételek felkonferálása előtt ne beszéljek sokat, mert a vendég frissen, melegen szereti az ételt, az alapján ítéli meg az éttermi szakácsok munkáját, és nem szeretném mások munkáját tönkre tenni azzal, hogy buzgómócsing vagyok.

A hosszabb verseléseket inkább pohárköszöntőkkel szoktam: mindenki tölt a poharába valamit, hogy a pohárköszöntő végeztével a saját szomszédjával koccintson, akár a magyar hazára, az ifjú párra, az örömszülőkre, és természetesen saját magukra, mert ugye több ilyen pohárköszöntőm is van, célközönségre szabva. Én mindig azt vallom, hogy Népi vőfély vagyok, mert népi viseletben dolgozom, tudok néptáncolni, ismerem Magyarország folklórját, így tudom, mi volt a szokás régen, és hogy mi a szokás az egyes tájegységeken. De mivel a XXI. században élünk, nem szabad ehhez ragaszkodni, én inkább egy átmenetet képzek a 19-20. és a 21. század között. Az alábbi jelző is jól mutatja, hogy milyen egy igazi 21. századi vőfély: "kevesebb vagyok, mint egy 20. századi vőfély, de több, mint egy 21. századi ceremóniamester".

Természetesen a párral előzetesen többször is leülünk egyeztetni, mit, hogyan szeretnének megvalósítani. És én ehhez alkalmazkodom, ha valamit nagyon nem szeretnének, nem erőltetem, döntsék el ők, hogy hogyan szeretnék a nagy napot átélni, már csak azért is, mert nem kis költség egy ilyen nap, és ne érezzék rosszul benne magukat, mert egy íratlan "szabályhoz" vannak kötve. Pl. az egyik lagzin nem csokordobás volt, hanem a csokorra lettek kötve szalagok és lettek oda adva a hajadonoknak, a menyasszonynak bekötötték a szemét, a kezébe adtak egy ollót, a csokrot a magasba tartotta, a lányok körbe- körbe mentek rajta úgy, hogy fogták a szalagot, és amelyiket utoljára vágta el, azé lett a csokor. Én vevő vagyok az ilyen modern újításokra. Kérdezte az ifjú pár, hogy lehetne-e, mert látták egy amerikai videóban - mondtam nekik, semmi akadálya!

4. Amikor picit megfárad a násznép, milyen játékokkal, trükkökkel éleszted fel újra a hangulatot?

Azt vallom, akkor jó még egy lagzi, ha maximum 2 db játék fér bele. Voltam már mondjuk olyan lakodalomban is, hogy egyetlen játék sem volt, mert a vacsora után a násznép egészen a tortavágásig kb. 3 órán keresztül csak a táncparketten volt és tolták a táncot - még rendesen haszontalannak éreztem magam! De egyébként igen, játszani csak akkor szoktam, ha szükséges, mert elfáradtak, vagy leül a hangulat és akkor fel kell kicsit dobni, aztán mehet tovább a tánc. Vannak régimódi játékaim, amiket szeretek, és vannak modernkori játékaim, amiket szintén szeretek. Erről mindig személyesen konzultálok az ifjú párokkal, hogy én milyen játékokat szoktam, és hogy mennyire tetszenek nekik. Nem oda illő, durva, gátlástalan, intim játékokat nem szoktam játszatni. Régen ezek voltak a szokások, de ezeknek az idejük szerintem már lejárt.

Most az interaktív, vicces, jópofa játékok jönnek be a vendégeknek, és én inkább ezeket szoktam a lakodalmakban előhozni. Illetve a meglepetés faktort szereti a 21. századi násznép, és ez alapján szoktam cselekedni. A Kocsis játék mondjuk olyan, mint a "törcsért csinálok a kezemből" című nóta, vagyis örökzöld. Valahogy nem akar kikopni. Ha tehetem, inkább mást játszatok, csak akkor élek ezzel, ha ezt külön kérik, vagy ha nem akar inni a násznép. Na akkor jön ez a játék. Egyébként vannak már ennél sokkal viccesebb, jópofább játékok is. Volt lagzi, ahol a vőlegény kérte, hogy ezt játsszuk, de végignéztünk a vendégeken és már mindenki részeg volt. Mondtam neki, szerintem nem jó ötlet, mert keresztbe törheti a bulit is, ha annyira lerészegednek, hogy az elviszi a hangulatot, és azt mondta, igazam van. Így mást játszottunk, addig is pihentek az italozással egy kicsit, és nem hagytam, hogy idő előtt üsse ki magát a csapat.


Image

5. Van különleges élményed, emléked valamelyik esküvődről?

Huhh. Várj, hadd elevenítsem fel! Az első lagzit sosem fogom elfelejteni, arra örökre fogok emlékezni. Mostani szemmel, olyan kezdő voltam, mindig nevetek rajta... de különleges esemény... szinte mindegyik az. Sosem egyformák a lakodalmak, mindig történik valami és mindig más, ezért is olyan izgalmas. De különleges élményem, hát az egész lakodalom az, nem voltam rossz lakodalomban még, mert mindegyikből igyekeztem kihozni a maximumot. De különleges élményem pl. amikor Dr. Bubó és társai betorpantak a lagziba, és táncolni akartak. Mint látszik a képen is, Dr. Bubó kissé hiányosan van már felöltözve, nem éppen volt józan. De napestig sorolhatnám még az ehhez hasonlókat, meg a nagyon durvákat is, de azok már nem túlságosan publikusak.

6. Mit jelent számodra a népi vőfélykedés?

Hm. Népi vőfélykedés. Egy hobbi, amit nagyon szeretek, aminek a függője vagyok. Mindig büszkeséggel tölt el, amikor egy fiú és egy lány úgy dönt, hogy életüket egymásnak szentelik és Én lehetek az a személy, aki segít nekik tökéletessé varázsolni a Nagy napjukat. Egyben jelenti a népi vőfélykedés a hagyomány őrzést, a modern kultúra megtartását, az ifjú párok nagy napjának tökéletesítését, a vendégek szórakoztatását, és az ifjú párok menedzselését az első hitvesi napjukon. Nagyon szeretem, amit csinálok, és nagyon hálás vagyok minden azon ifjú párnak, akik felkértek engem, és akik a jövőben fognak majd felkérni.

Ha nektek is egy ilyen remek vőfélyre vagy egyéb esküvőszervezői segítségre, tapasztalatra, szolgáltatóra van szükségetek, nézzetek szét a helpitgo hirdetői oldalán, vagy adjatok fel feladatot a Kérek-Keresek oldalon! A segítség akár a szomszéd háztömbből is érkezhet!


Helpitgo - Oldjuk meg együtt!

Találj Te is segítőt a hétköznapi teendőidre!